Széles körű elterjedését annak köszönheti, hogy úszó magjaival könnyen vándorol szigetről-szigetre. Ezenkívül egy szívós, igénytelen, bármilyen talajon megélő, igazi túlélőnövény, ami gyakorlatilag minden emberi beavatkozás nélkül hozza termését az erdőkben.
Jól bírja a savas és a lúgos talajt is, sőt a tengervízben lévő só sem árt neki. Megtalálható a nyílt parti vidékeken éppúgy, mint az erdőkben. Legjobban azonban a vulkanikus eredetű talajt kedveli, előszeretettel nő lávaömlések mellett és azok tetején.
A fűfélék után a noni az első növény, amely itt megtelepszik. A legkedvezőbb klímát a Polinéz szigetvilágban található paradicsomi környezet biztosítja számára, ahol a levegő, a környezet tisztasága, a tápanyagokban gazdag vulkanikus talaj és az éghajlat a tökéletes körülményeket teremt a noni növekedéséhez.
Az akár 6-10 méterre megnövő noni többnyire fás szárú cserje, néha azonban fává terebélyesedik. Átellenesen álló széles, elliptikus fényes levelei, és apró fehér, ötszirmú virágai vannak, melyek szőlőfürtszerű csoportokban nőnek. Érdekes jelenségnek lehetünk a tanúi, ha megfigyelünk egy noni cserjét. Az ágakon egyszerre található meg a virág, a félig érett és a teljesen érett gyümölcs!!!
Csak 90 napot vesz igénybe a termésidőszak a virágzástól a gyümölcs beéréséig. A kettévágott gyümölcs az eperfa termésére hasonlít, de annál sokkal nagyobb, kb. 10-15cm-re is megnő. Az érett noni gyümölcsben több mint 100 db mag is lehet.
Két legfőbb fizikai tulajdonsága, hogy rendkívül büdös (sajtszagú) és kifejezetten rosszízű. A noni folyton termő, így aztán ebből a visszataszító gyümölcsből egy 4 éves noni cserje akár 150 kg-ot is meghaladó mennyiséget terem 1 év alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése